Az antidepresszáns gyógyszerek felírása jelenleg a major depresszió kezelésének leghatékonyabb módja, ennek ellenére rendkívül alacsony számban érünk el végleges javulást. Emiatt fontos, hogy objektíven mérhető markereket azonosítsunk a hatékony, személyre szabott terápia szempontjából. Ezen összefoglaló cikk célja, hogy összegyűjtse mindazon markereket, amelyek robusztusan prediktívek a terápia kimenetele szempontjából. Egyszerre a lehető legtöbb féle marker hatását vizsgáló, szisztematikus áttekintő tanulmányokat kerestünk az antidepresszív terápiára adott válaszról major depressziósok körében, és ezekből kigyűjtöttük azokat a markereket, amelyeket minimum két áttekintő tanulmány szignifi kánsnak talált, és amelyek egyúttal az adott áttekintő tanulmányon belül is replikálhatónak bizonyultak. Külön keresést végeztünk a farmakogenetikai teljes genom asszociációs vizsgálatok metaelemzéseiről. Eredményeink alapján replikálható prediktornak bizonyultak a betegségkezdet időpontja, a tüneti súlyosság, az anhedónia tünet jelenléte, a korai terápiás válasz, a komorbid szorongás, az alkoholfogyasztás, a frontális EEG theta aktivitás, a hippocampus térfogata, az anterior cingularis kéreg aktivitása, illetve egy perifériás marker, a szérum BDNF szintje. Az eddigi farmakogenomikai kutatások nem hoztak replikálható eredményt. Robusztusnak azonosított prediktoraink kiindulási alapot jelenthetnek a jövőbeli, major depressziós betegek "big data" adatbázisán dolgozó, gépi tanulásos modellekhez.  Kulcsszavak: major depresszió, terápiás válasz, precíziós medicina, anhedónia, qEEG, hippocampus, ACC, BDNF