A környezetpszichológia az 1960-70-es években az USA-ban és Kanadában alakult ki. A területnek Magyarországon - a jelen összefoglaló írásának idején - mintegy két és fél évtizedes múltja van. A hazai környezetpszichológia alap- és alkalmazott kutatásokkal indult az 1990-es évek közepén a téma transzdiszciplináris, ember-környezet kölcsönhatást hangsúlyozó szemléletéből adódóan folyamatosan szorosan együttműködve az építészettel, illetve a környezettervezéssel és -alakítással, a geográfi ával, illetve később a tájépítészettel. Az itthoni környezetpszichológia - a nemzetközi viszonyokhoz hasonlóan - részben önálló pszichológiai terület, részben az építészet és a környezettervező tudományok társtudománya, illetve mediátorként működik a laikus környezethasználók és a tervezők között. Az elmúlt két és fél évtized a terület térnyerésének és megerősödésének folyamata volt Magyarországon, amit az intézményesülés lépései is tükröznek. 2021-ben alakult meg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán az Ember-Környezet Tranzakció Intézet (EKTI), amely feladatának tekinti a magyarországi - immár ember-környezet tranzakció tudománnyá szélesedett - környezetpszichológia oktatását, kutatását és az ezen a területen zajló projektek kezdeményezését, koordinálását a fenntarthatóság, az épített/természeti/virtuális környezetek pszichológiája és az ember és környezete kölcsönkapcsolat mediálása terén. A tanulmányban áttekintjük a hazai környezetpszichológia kialakulásának történetét és néhány kutatási területét (környezeti egészségpszichológia, laikusok és szakértők környezeti kompetenciája, helyjelentés, mentális térképezés, helykötődés és helyveszteség, helyidentitás, pro-environmentális megközelítés a környezetpszichológiában).  Kulcsszavak: környezetpszichológia, épített / természeti / virtuális környezet pszichológiája, ember-környezet kölcsönhatás, ember-környezet tranzakciótudomány