Célkitűzések: A depresszió és általában a különböző pszichiátriai betegségek miatt kezelt páciensek adherenciáját hat olyan tényező befolyásolja, melyekről a páciensek által elmondottak alapján tájékozódhatunk: 1.) magas/alacsony doktor egészségkontrollhely (Doctor HLOC), 2.) magas/alacsony belső egészségkontrollhely (Internal HLOC) 3.) magas/alacsony pszichológiai reaktancia, 4.) farmakofília, 5.) farmakofóbia, és 6.) gyógyszerrel kapcsolatos szkepticizmus. A Spanyolországban, Argentínában és Venezuelában végzett vizsgálatba 521 ambuláns pszichiátriai kezelés alatt álló depressziós beteget vontak be, akik számára együttesen 920 pszichiátriai gyógyszert írtak fel. Emellett 851, más pszichiátriai betegség miatt ambuláns kezelés alatt álló pácienst is bevontak, akik összesen 1534 gyógyszert szedtek. Módszerek: Logisztikus regressziós modellt alkalmaztak a depresszió miatt kezelt betegeknél és az egyéb pszichiátriai kórképek miatt kezelés alatt álló kontrollszemélyeknél. A modellel a dichotóm változókra, a klinikai változókra, és 6 önjellemző dimenzióra korrigált esélyhányadost (OR) adtunk meg. Valamennyi pszichiátriai gyógyszer esetében a függő változó az adherencia mértéke volt, melyet a Sidorkiewicz Adherencia Skálával határoztunk meg. Eredmények: A következő tényezők esetében tártunk fel mindkét csoportban szignifikáns esélyhányadost (OR): 1.) farmakofóbia (OR=0,500 a depresszió csoportban, OR=0,599 a többi pszichiátriai betegségben), 2.) farmakofília (OR=1,51 és OR=1,65), 3.) egy évig tartó gyógyszeres kezelés (OR=0,731 és OR=0,608), 4.) idős kor (OR=2,28 és OR=3,02), és 5.) a gyógyszerrel kapcsolatos szkepticizmus (OR=0,443, OR=0,569). Két esélyhányados (OR) kizárólag a depresszió miatt kezelt csoportban bizonyult szignifikánsnak, a kontroll esetében nem: spanyolországi lakhely (OR=0,744), és magas pszichológiai reaktancia (OR=0,685). A vizsgálatba 470 depresszió miatt kezelt beteget vontak be, akik együttesen 510 antidepresszív gyógyszert szedtek, emellett 348 más pszichiátriai betegség miatt kezelés alatt álló személy is részt vett a vizsgálatban, akik számára összesen 370 antidepresszívumot írtak fel. Egyetlen esélyhányados (OR) bizonyult szignifikánsnak mindkét csoportban az antidepresszívumokra vonatkozóan, a magas pszichológiai reaktancia (OR=0,597 és OR=0,561). Következtetés: Valamennyi olyan klinikai vizsgálatban számítani kell a torzításra, amelyben az adatok a bevont személyek beszámolójából származnak, azonban ennél is fontosabb probléma forrását jelenti az, hogy a vizsgálatokról távol maradó páciensek adatai elvesznek. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy az adherenciát befolyásoló tényezők, különösen a pszichológiai reaktancia tekintetében a hasonlóságok és különbségek megállapíthatók legyenek a depressziós és az egyéb pszichiátriai betegség miatt kezelt betegek körében.  Kulcsszavak: egészséghez való viszonyulás, depresszió, adherencia, egészség magatartás, pszichofarmakológia