A személyközpontú terápiában négy szempont alakult ki a kliens személyiségének mint folyamatnak, illetve ezen folyamat elakadásainak vizsgálatára. Ezek a szempontok a személy működésének négy részfolyamatára világítanak rá, vagyis arra, hogy az ember hogyan ad jelentést annak, amit megél, hogyan viszonyul a saját élményeihez, másokhoz és magához a léthez. A kliens folyamatának az elakadásai a terápiás folyamatnak is részévé válnak, de ez csak olyankor történik meg, ha a terapeuta is belekerül a saját elakadt, struktúrához kötött működésmódjába. Ebben az írásban a személyközpontú terápiában kialakult négy nézőpontból vizsgálom, hogy a terapeuta milyen módon járul hozzá a terápiás folyamat elakadásához. Ezt egy saját, fókuszolásorientált intervíziós folyamat leírásával kezdem. Ennek segítségével mutatom be, hogy a terapeuta hogyan kerül bele a saját struktúrájához kötött működésmódba, és hogyan járul hozzá a terápiás folyamat elakadásához. Egyúttal felvetek néhány gondolatot a szupervízióban és intervízióban zajló folyamatok megértésével és kezelésével kapcsolatban.  Kulcsszavak: személyközpontú, fókuszolásorientált, struktúrához kötött működés, kapcsolat, személyiség mint folyamat