Bizonyos élvezeti szerek fogyasztása egyszerűen kultúránk része. Ez így van évezredek óta. Ezen legális élvezetek, ún. szociális addikciók sorába tartozik a dohányzás, a kávézás (és a teázás), a csokoládé- és az alkoholfogyasztás. A fent említett termékek mindegyike azonban pszichotróp anyagot tartalmaz, így nem véletlen az elnevezés: "élvezeti szerek". Bár nem élvezeti szerként definiált, ám ezen szerek sorába tartozik maga a cukor is: létezik cukor- és szénhidrátfüggőség is, ami szinte észrevétlenül a mindennapok része, beépülve a napi táplálkozásba, az étkezési stílusba, nemritkán olyan civilizációs betegségeket megalapozva; mint az elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség. Az érdekesség kedvéért érdemel említést, hogy létezik például sajt-függőség is, mivel a sajtokban lévő anyagok szintén bírnak pszichotróp effektussal. A függőségek elfedik a valódi tüneteket, és - átmenetileg - azt a hamis illúziót kelthetik, hogy "minden rendben van". A testi és lelki betegség-tünetek valójában védő funkcióval bírnak -, kiemelhető például a fájdalom szerepe, hiszen a sérült, fájdalmas testrész kíméletben részesül, mely kedvez a regenerálódási folyamatoknak. Szimplifikálva elmondható, hogy a depresszió a lélek fájdalma, ha mesterséges anyagokkal, vegyületekkel kerül elnyomásra, ez idő alatt csak elmélyül és fokozódik mértéke, melyhez pluszban hozzáadódik a pszichotróp szer szervezetkárosító effektusa is.