A 2020. évi "Február Harmadika" országos adatfelvétel szerint a válaszadó hétezer hajléktalan ember közül minden ötödik ember a gyerekkorát részben vagy egészen állami gondozásban töltötte. Általában nem közvetlenül, hanem változatos nem-hajléktalan periódusokat követően válnak hajléktalanná a volt állami gondozottak. Az állami gondozotti háttér - a hajléktalan élethelyzeten belül is - további súlyos hátrányokkal kapcsolódik össze: a többiekhez képest alacsonyabban iskolázottak, igen magas a pszichiátriai betegek és a romák aránya a körükben, munkaerőpiaci pozíciójuk lényegesen rosszabb (igen sokan kukázásból, koldulásból élnek), így jövedelmük is alacsonyabb a többiekénél. Gyakrabban kerülnek összeütközésbe a rendfenntartó szervezetekkel. A korábbról hozott hátrányok egyértelműen tovább élnek a hajléktalanság körülményei között is.  Kulcsszavak: gyermekvédelem, állami gondozás, hajléktalan, hajléktalan utak, kirekesztettség