A polgári zsidó családba született Gergely Judithot 17 éves korában deportálták. Hazatérve, 1945-ben érettségi vizsgát tett és felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetemre, ahol 1950-ben gyógyszerész diplomát szerzett. 1947-ben a vészkorszak áldozataira megemlékező pályázatra beküldte versét, melyet a legszebbnek ítéltek, és amely ma is olvasható a szegedi "új" zsinagóga Mártírok Emlékcsarnokában. 1954-ben ment férjhez és Debrecenbe kerülve az egyetem Gyógyszertani Intézetében kapott állást, ahol professzor lett. Felsorolni sem lehet, mennyi díjat kapott és mennyi tisztséget vállalt el. Kitüntetései közül a legbüszkébb a Than Károly díjra volt. Szakmai munkája mellett nem felejtkezett meg hitbéli életéről sem.