Ápolói munkám során gyakran szembesülök azzal, hogy a kollégák vélt kompetenciákat állítanak fel maguknak. Úgy érzik, hogy bizonyos beavatkozásokat képesek a megfelelő szakmai végzettség nélkül is elvégezni. Ezen vélt, feltételezett kompetenciák hiánya miatt gyakran szakmai hibák egész sorozatát vétik. Az általuk feltételezett tudás a szakmai protokollok leegyszerűsítéséből, a szokások talaján jött létre. Ezen gondolat mentén merült fel az az igényem, hogy olyan kutatást végezzek, ami ezeket a szakmai szokásokat vizsgálja. Kutatásom első eredményeit Dr. Balogh Zoltán témavezető segítségével, főiskolai hallgatóként, a Semmelweis Egyetem Tudományos Diákköri Konferencia keretein belül mutattuk be. Közel 20 éve dolgozom az aktív betegellátásban. Az elmúlt években elvégzett továbbképzések hatására kellett rádöbbennem arra, hogy ezen szokások mennyire veszélyesek. Szokásink rabjai vagyunk, mindennapi életünket átszövi a megszokás, a rutin. Arra, hogy szokásaink mennyire meghatározzák mindennapi életünket, már az ókorban is felfigyeltek: "Azok vagyunk, amit ismételten teszünk. A kiválóság ezért nem cselekedet, hanem szokás." " mondta Arisztotelész.