Az alábbi esetbemutatás során egy lokalizált, agreszszív parodontitisben szenvedő 31 éves férfi páciens állcsontgerincében kialakult parodontális károsodás miatt szükségessé vált fogászati beavatkozásokat fogjuk ismertetni. A bal felső szemfog eltávolítását követően, a következményesen megkezdődő csontlebontódás eredményeként egy seibert-féle, III. osztályba tartozó csontdefektus alakult ki. A defektusnak megfelelően, a rendelkezésre álló csontállomány bucco-palatinális és a vertikális irányú kiterjedése is rendkívül korlátozott volt. Amennyiben egy implantátumot egy rendkívül keskeny - nem kielégítő vertikális csontmagassággal és horizontális szélességgel rendelkező - állcsontgerinc-szakasznak megfelelően helyezünk be, akkor a legtöbb esetben erre az implantátumra a későbbiekben csak egy korlátozott esztétikai értékű restaurátum elkészítésére van lehetőségünk. A kedvezőtlen anatómiai viszonyokból adódóan, az elkészült fogpótlás tisztíthatósága is több erőfeszítést igényel. A fentiek következményeként a megfelelő szájhigiénia mindennapi fenntartása is nagyobb kihívást jelent. Azt is mérlegelni kell, hogy egy supracrestális pozícióba kerülő implantátum behelyezésével egyidejűleg végzett vertikális és laterális csontaugmentáció (GBR) technikailag egy kifejezetten szenzitív folyamat, és az ilyen beavatkozásoknak a sikeressége rendkívül bizonytalan lehet. Mivel a páciens az összes egyéb típusú fogpótlás készítésére vonatkozó kezelési lehetőséget elutasította, ezért egy szonikus hegesztéssel támogatott, augmentációval egyidejűleg végzett implantátum beültetése (AlphaBio Neo) mellett döntöttünk.