A nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (sodium-glucose co-transporter 2, SGLT2) -inhibitorok megjelenése a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (heart failure with reduced ejection fraction, HFrEF) terápiájában az elmúlt évek egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású sikertörténeteként értékelhető. Az SGLT2-gátlók hatásosságát HFrEF-ben a klinikai vizsgálatok teljes spektruma igazolja, a kardiovaszkuláris (CV) kimeneti végpontú vizsgálatok és azok alcsoportelemzéseitől kezdve, a CV-vizsgálatok metaanalízisein, "real-world" adatokon át egészen a célzott HFrEF-betegpopulációkat vizsgáló randomizált, placebokontrollált, multicentrikus vizsgálatokkal bezárólag. Fenti vizsgálatok konzisztens módon igazolják az SGLT2-gátló szerek morbiditás- és mortalitáscsökkentő hatását HFrEF-betegekben, fennálló diabétesztől függetlenül. Ezen adatokon alapulva vezető szakmai szervezetek már jelenleg is ajánlásként fogalmazzák meg az SGLT2-gátlók használatát a szívelégtelenség hospitalizációjának megelőzése céljából 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben, illetve specifikusan a dapagliflozin vagy empagliflozin alkalmazását a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és CV-halálozás kombinált rizikójának csökkentésére tünetes HFrEF-betegekben, diabétesz fennálltától függetlenül. Az Európai Kardiológus Társaság legújabb, 2021-ben megjelenő szívelégtelenséggel kapcsolatos irányelve minden bizonnyal szintén be fogja építeni az SGLT2-gátló terápiát a HFrEF gyógyszeres kezelésének algoritmusába.  Kulcsszavak: csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség, SGLT2-gátló terápia, kardiovaszkuláris rizikó, szívelégtelenség miatti hospitalizáció