A jog szerepe a fogyatékosságot illetően abban ragadható meg, hogy elősegíti a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének kialakítását, társadalomba való inklúziójuk megvalósulását. Ennek kibontakozása pedig már annak a paradigmaváltásnak a szellemében zajlik, amely szerint a fogyatékossághoz elsősorban emberi jogi aspektusból szükséges közelíteni. Mindazonáltal ez nem azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyek tekintetében új alapvető jogok létrehozásáról szükséges gondolkodni. Lényegében inkább annak előmozdítását foglalja magában, hogy a fogyatékossággal élő emberek ténylegesen gyakorolhassák a már meglévő, a társadalom többi tagjával azonos alapjogaikat. E törekvés elérése azonban gyakran nem történik gördülékenyen, mert a másokkal egyenlő joggyakorlást hátráltathatják azok az akadályok, amelyek gátolják vagy korlátozzák a fogyatékossággal élő személyeket abban, hogy ténylegesen "élni tudjanak" alapvető jogaikkal. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott nehézségek az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés területén is jelentkezhetnek, jelen tanulmány célja, hogy teret adjon "a fogyatékosságpolitika és az egészségügy találkozásának", ennek keretében áttekintést nyújtson a releváns többszintű jogi szabályozásokról és az interdiszciplináris hatású - így az orvostudományt is érintő - jelenségekről.