Bevezetés: Kutatásunk során a Pécsi Tudományegyetem sportszakos hallgatóinak társadalmi befogadási hozzáállását vizsgáltuk. Kérdőíves kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy milyen attitűddel rendelkeznek a fogyatékossággal élők sportjával kapcsolatban, mit tartanak elsődleges motivációs forrásnak vagy éppen mi az, ami gátolja őket a szakmai munkába való bekapcsolódásba. Anyag és módszerek: Az adatgyűjtéséhez validált attitűd kérdőívet alkalmaztunk saját kérdésekkel kibővítve, amelyet 250 testnevelő, edző és rekreáció szakos hallgató töltött ki. Az adatok feldolgozása leíró statisztikával készült. Eredmények: Vizsgálatunk során rávilágítottunk, hogy bár pozitív attitűd jellemzi a jövő sport szakembereit, a szakmai munkát 45%-uk még így is feltételekhez köti. Szakmai tudásuk, tapasztaltuk és korábbi ismeretek hiányában félnek a feladattól, amely vis.szavezethető arra, hogy a felsőoktatásban eltöltött évek alatt nem, vagy csak csekély számban találkoznak a megfe-lelő ismeretek elsajátítására alkalmas kurzusokkal. Következtetések: A sportszakos hallgatók a fogyatékkal élők sportszakmai munkába való bekapcsolódását pozitív attitűd jellemzi annak ellenére, hogy ismereteik saját megítélésük alapján hiányos. Az egyetemi évek során nem jutnak megfelelő módszertani ismeretekhez a sajátos nevelési igényű vagy fogyatékkal élők sportolási lehetőségeivel kapcsolatban. Ezért elméleti és tapasztalatai tudásukat bővíteni szükséges ahhoz, hogy megfelelő magabiztossággal végezzenek szakmai munkát a speciális elvárásoknak megfelelően.  Kulcsszavak: fogyatékossággal élők, életminőség, integrált sport, attitűd