Kórházi elbocsátást követően, különösen sebészeti beavatkozások után, a betegek jelentős része antibiotikus terápiában részesül. A potenciális fertőzések rizikója, valamint az optimálisan célzott antimikrobiális kezelések specificitása miatta terápiahűség alapvető előfeltétel a klinikai eredményesség szempontjából. Jelen kézirat szakirodalmi áttekintést nyújt a terápiás adherenciát befolyásoló különböző tényezőkről, és a nemzetközi evidenciákkal összevetve, saját vizsgálati eredmények fényében elemzi egy szeptikus sebészeti osztály magas rizikójú betegeinek terápiahűségét Standardizált kérdőív alkalmazásával a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézetben működő klinikai gyógyszerészeti szolgálat szóbeli interjúk révén mérte fel az elbocsátott betegek releváns tájékozottságát, mérhető adherenciáját és tapasztalt mellékhatásait. A kapott adatok statisztikai kiértékelése rámutatott, hogy bár a megkérdezettek közel háromnegyede vallotta magát jól tájékozottnak és terápiahűnek, mindösszesen a páciensek 50%-a felelt meg az adherenciára vonatkozó kritériumoknak. A vizsgált populáció 41%-a helytelen dózisban alkalmazta gyógyszereit, közel egyharmaduk pedig legalább egy adagolást elfelejtett. Számos esetben a készítmények kiváltására (és alkalmazására) az elbocsátáshoz képest túlkésőn, sót esetenként egyáltalán nem került sor. A mérés szerint jól informáltnak tekintendő betegek terápiahűsége szignifikánsan jobbnak bizonyult a kevésbé tájékozottaknál. A vizsgálat eredményei rámutatnak, hogy a nemzetközi szakirodalmi eredményekkel összhangban, a betegedukádó, illetve a vonatkozó gyógyszerészi gondozási cselekmények: kiemelt és kimutatható jelentőséggel bírnak a páciensek adherenciája tekintetében. Mindez nagyban alátámasztja a kórházi és közforgalmú gyógyszerészi gondozás bővülő kompetenciáinak szakmapolitikai aktualitását is.