A büntetendő cselekményt elkövető pszichiátriai betegek életútjának vizsgálatakor elkerülhetetlen, hogy pillantást vessünk arra, a jog - nem függetlenül a társadalom mentális zavarokról alkotott képétől - miképpen definiálja a kóros elmeállapotot büntetőjogi kontextusban, és milyen intézményes válaszokat ad rá. Magyarországon a beszámítási képesség fogalma orvosi és jogi elemeket egyaránt tartalmaz, melyek mentén lényegében a szakértő véleménye alapján dönt a hatóság a terhelt sorsáról. Felmentő ítélet esetén, bizonyos feltételek teljesülése mellett, megnyílik az út a kényszergyógykezelés felé, mely hazánkban a büntetés-végrehajtás rendszeréhez tartozik. Ezáltal rendszerint szembekerül a pszichorehabilitáció szemlélete és a kényszergyógykezelés (mint büntetőjogi intézkedés) végrehajtásának egymással nehezen összeegyeztethető igénye. Közleményünk amellett érvel, hogy jelenleg elsősorban a büntető és biomedikális szemlélet érvényesül, mely jelentősen megnehezíti a sikeres rehabilitációs munkát, a felülvizsgálatok rendszerszintű limitációi és eljárásrendje, valamint a pszichiátriai-szociális ellátórendszer működése, illetve a pszichiátriai betegek társadalmi stigmatizációja indokolatlanul megnyújtja a "bűnös betegek" büntetés-végrehajtási intézményben eltöltött idejét.  Kulcsszavak: forenzikus pszichiátria, beszámítási képesség, büntetés-végrehajtás, kényszergyógykezelés, pszichorehabilitáció