A közlemény összefoglalja a roma populációk jellegzetességeit, az etnikum genetikai sajátságait és ezek kapcsolódását az egyes betegségekkel szembeni fogékonyság és rezisztencia tulajdonságokkal. Magyar és indiai közös kutatás vizsgálta a roma etnikum HLA (Human Leucocyte Antigen) fenotípusait, és feltárta, hogy annak összetétele jelentősen eltér a világ más populációinál találttól, és csak az ősi indiai lakosságéhoz hasonló. Egy népességen belül az egyedek HLA-fenotípus hasonlósága vagy eltérése fontos a szerv- és szövettranszplantációkban. A csontvelő-átültetés során a donor és recipiens HLA antigénjeinek egyezése a legfontosabb feltétele a gyógyulásnak. Az ilyen donor megtalálása a családon belül is csak ritka esetekben lehetséges, ezért alakították ki minden országban, régióban a Nemzeti, majd a Világ Csontvelő Donor Regisztereket (WBMDR), melyeket HLA-antigénekre tipizált önkéntes donorok milliói képeznek. Mivel a roma népesség az egyik genetikailag (HLA) legeltérőbb etnikum, minimális az esély, hogy az őssejt-transzplantáció esetében megfelelő donort találjanak. Egy európai kutatási program (NAS-MADO) keretében a roma populációs HLA-antigének jellemzése mellett hatszáz roma donort toboroztak a Magyar Csontvelő Donor Regiszterbe. Ennek jelentőségét az igazolta, hogy már az első időkben sikerült roma beteg számára donort találni a hazai regiszterben, mely nem volt lehetséges a nagy WBMDR-ből. A romák egészségügyi, szociális és kulturális felzárkóztatásának kiemelkedő példájaként hívják fel a figyelmet a másfél évszázaddal ezelőtt tevékenykedő József főherceg aktivitására, aki alcsúti birtokán megvalósította a cigányság beilleszkedéséhez szükséges feltételeket. Kulcsszavak: cigányság genetikája, csontvelő-átültetés, HLA, csontvelő donor regiszterek