Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=144117
MOB:2019/4
Szerzők:Makai Gábor; Bandi Szabolcs; Kiss Enikő Csilla
Tárgyszavak:VÉGTAGOK; AMPUTATIO; DIABETES MELLITUS; DEPRESSZIÓ; SZORONGÁS; MENTÁLIS GYÓGYULÁS
Folyóirat:Magyar Pszichológiai Szemle - 2019. 74. évf. 4. sz.
[https://akjournals.com/view/journals/0016/0016-overview.xml]


  Alsóvégtag-amputált cukorbetegek a reziliencia tükrében  / Makai Gábor, Bandi Szabolcs, Kiss Enikő Csilla
  Bibliogr.: p. 483-486. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/0016.2019.74.4.4
  In: Magyar Pszichológiai Szemle. - ISSN 0025-0279, eISSN 1588-2799. - 2019. 74. évf. 4. sz., p. 463-487. : ill.


Háttér és célok: Az amputáció egy olyan átélt trauma, amely gyökeresen átalakítja az egyén önmagáról és a külvilágról alkotott képét. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, az amputáción átesett betegek milyen pszichés, szociális és fizikai nehézségekkel találják szembe magukat a műtétet követően, valamint hogyan igyekeznek megküzdeni a kritikus élethelyzettel. A reziliencia nézőpontjából azt kerestük, melyek azok a protektív és rizikótényezők, amelyek szerepet játszanak az alkalmazkodóképesség és a betegek mentális egészségének megőrzésében. Módszer: Alsóvégtag-amputált diabetes mellitusban szenvedő betegeket (n = 46) vizsgáltunk utánkövetéssel az amputációt követő első, illetve hatodik hónapban, a kutatócsoportunk által összeállított kérdőívcsomag segítségével. Kontrollcsoportként egészséges vizsgálati személyeket vontunk be (n = 63), valamint 2-es típusú cukorbetegeket (n = 54). A kérdőívcsomag tartalmazta a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI-R), a Connor-Davidson Reziliencia Skálát (CD-RISC), a Társas Támogatás Kérdőívet (MOS-SSS), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), valamint a Folkman és Lazarus-féle Konfl iktusmegoldó Kérdőívet (WOC). Eredmények: Az amputációt követő hatodik hónapban a depresszió, valamint a negatív érzelmek mértéke szignifikáns csökkenést mutat, de a depresszió és a negatív érzelmek jelenléte az alkalmazkodás sikerességét veszélyezteti. Ezzel együtt a reziliencia és a pozitív érzelmek dominanciája növekszik. A társas támogatás keresése, különösképpen a betegek pozitív szociális interakción alapuló támasz iránti igénye nő az idő előrehaladtával, mindez pozitív kapcsolatban áll a rezilienciával. Továbbá protektív tényezőként van jelen a céltudatos cselekvés és az alkalmazkodás mint megküzdési stratégiák, de a negatív érzelmek jelenléte gyengíti a betegek adaptív megküzdését. Következtetések: A magasabb rezilienciával rendelkező betegek alkalmazkodása sikeresebb, mint azoké, akik negatív alkalmazkodási stratégiákat alkalmaznak.  Kulcsszavak: reziliencia, alsóvégtag-amputált, cukorbetegek, depresszió, szorongás, megküzdés, protektív és veszélyeztető tényezők