A zsír- és/vagy fehérjedús étkezés hatását, valamint az ezzel kapcsolatosan kidolgozott inzulinbólus-stratégiákat elemeztük pumpakezelt diabeteses gyermekekben az irodalmi adatok tükrében és első tapasztalataink alapján. A postprandialis vércukorszint jelentős meghatározója a glikált hemoglobin értékének. A postprandialis hyperglykaemia fontos, független rizikótényező a késői szövődmények kialakulása szempontjából, és ma is a vércukorszint optimalizálásának egyik fő problémája 1-es típusú diabeteses betegekben. A prandialis inzulinszükséglet meghatározásának hagyományos módja a szénhidrátszámolás. Egyre több bizonyíték szól azonban amellett, hogy a többi makronutrienst is figyelembe kell venni a prandialis inzulinszükséglet kiszámításához. Különösen a zsírban és fehérjében gazdag ételek elfogyasztását követően mutatták ki, hogy legalább 5 órán keresztül megnövelik a postprandialis glykaemiát, ami arra utal, hogy ilyen ételek fogyasztása előtt pluszinzulin beadására van szükség. Ezért az ételek zsír- és fehérjetartalmát is számba vevő prandialis inzulin algoritmusokat fejlesztettek ki. Ilyen a Pankowska-módszer, a táplálék-inzulin index és legújabban egy olyan szoftver, amely (beszédfelismerőt és táplálék-adatbázist is felhasználva) az ételek teljes kalóriatartalmát figyelembe veszi. Kétségtelen, hogy a zsír- és fehérjedús ételek fogyasztása előtt addicionális inzulin beadására van szükség, de az optimális algoritmus kidolgozása még nem történt meg. Jelenleg a prandialis dózis individuális meghatározása a követendő gyakorlat. Az ISPAD kezelési irányelve egy kezdő 15-20%-os inzulinadag-emelést javasol zsír- és fehérjedús ételek elfogyasztás előtt. Ennek hatásosságát folyamatos szöveti glukóz vagy strukturált vércukorméréssel szükséges megerősíteni.  Kulcsszavak: postprandialis vércukor, inzulinbólus-algoritmus, szénhidrátszámolás, zsír, fehérje