A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) az esetek kétharmadában gyógyítható. A kutatások arra irányultak, hogy meghatározzák, mely betegek esetén számolhatunk kevésbé kedvező prognózisra, így ezek esetében megfontolandók az új, célzott kezelési stratégiák. 2000-ben a génexpressziós profil segítségével két fő molekuláris altípust különítettek el a DLBCL-en belül: a centrum germinativumszerű B-sejtes (GCB), illetve aktivált B-sejtes (ABC) altípust. A GCB-altípusú DLBCL-ben szenvedő betegek esetén kedvezőbb prognózisra számíthatunk, mint az ABC-altípusban standard immunkemoterápiával történő kezelés esetén. A molekuláris altípus meghatározására használt alternatív módszerek között megtalálható az immunhisztokémiai algoritmusokkal történő megközelítés, illetve újabban a NanoString génexpressziós módszer. Számos tanulmány vizsgált új hatóanyagokat DLBCL-ben a GCB- és ABC- (vagy non-GC) altípusok szerint elkülönítve, de az R-CHOP (rituximab, cyclophosphamid, doxorubicin, vincristin és prednisolon) maradt az elsőként választandó kezelés a legtöbb beteg számára. Itt összefoglaljuk a kiindulási sejttípus meghatározásának módszereit, ennek alkalmazását a klinikai gyakorlatban, a sejt eredet szerinti klinikai vizsgálatokat, valamint a személyre szabott kezelések várható jövőbeli irányát, beleértve a genetikai altípusok és csoportok alternatív meghatározását DLBCL-ben.