Célkitűzés: Áttekintő tanulmányunk célja egy kevéssé kutatott terület, a súlyos fokban látássérült (vak) gyermekek nyelv- és beszédfejlődésének bemutatása. Módszertan: A témában kevés publikáció jelent meg, leginkább esettanulmányok, aminek oka a populáció (nagyon) kis elemszáma és a vak gyermekek egymástól jelentősen eltérő fejlődési üteme. A vizsgálatok és publikációk hiányát tovább fokozza, hogy a magyar nyelvi sajátosságok nehezen hasonlíthatók a kutatások zömét nyújtó angol nyelvű irodalom tényeihez. Tanulmányunkban a témában keletkezett kutatások eredményeit mutatjuk be. Következtetések: A vak gyermekek nyelv- és beszédfejlődésében megfigyelhető eltérések különösen a fogalmak és reprezentációk kialakulásában, illetve a kommunikáció területén jelentősek, melyek iskoláskorra csökkennek. Látó gyermekekkel összehasonlítva, a vak csoport esetén az auditív információk jobb kódolása, illetve a fonémaalapú szóelőhívási stratégia lehet a nagyobb verbális munkamemória-kapacitás és a fonémafluencia-feladatokban mérhető jobb teljesítmény hátterében. A verbális munkamemória és a jobb auditív percepciós előny felnőttkorra is jellemző. Ennek neurális háttere biztosított, mivel vizuális depriváció hatására sem inaktív egy agykérgi terület sem. A vak gyermekek nyelv- és beszédfejlődésében ezért megnő a környezet szerepe.  Kulcsszavak: vakság, nyelv- és beszédfejlődés, idegrendszeri plaszticitás