Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségével kapcsolatos perekben kialakult bírói gyakorlat egyik legfőbb sajátossága abból a nehézségből ered, amely a döntés alapját képező tényállást egy, az emberi szervezet működéséből és az egészségügyi beavatkozások jellemzőiből eredő természettudományos bizonytálanságok lényegében nem modellezhető folyamat alapján kívánja megállapítani. Erre a problémára mutat rá jellemzően Dósa Ágnes, aki szerint "Az ilyen típusú ügyekben a bírói gyakorlat azzal a szinte megoldhatatlan problémával találja szemben magát, hogy a kötelezettségszegés lényegében csak statisztikailag csökkenti a túlélési esélyeket, és ezt a statisztikai esélycsökkenést kell értékelni kártérítési szempontból. Az adott károsult vonatkozásában lehetetlen megmondani, hogy ha nála időben ismerik fel a folyamatot, akkor mi lett volna a kimenetel, márpedig kártérítési szempontból ezt kellene viszonyítani a konkrét esetben kialakult kárhoz. A mindent vagy semmit elv alkalmazása igazságtalannak tűnik, hiszen a károkozót nyilvánvalóan olyan károk megtérítésére is kötelezik, amiért egyáltalán nem felelős." A tényállás megállapíthatóságával kapcsolatos nehézségnek a feloldása a leginkább a bizonyítási érdek különleges értelmezésében jelenik. meg.