A pozitron emissziós tomográfia (PET) a nukleáris medicina (izotópdiagnosztika) eljárásai közé tartozó képalkotó módszer, mely a hatvanas évek óta létezik, de a klinikai gyakorlatban csak a kilencvenes években terjedt el. A PET vizsgálatokhoz speciális, igen rövid fizikai felezési idejű radioaktív izotópokra van szükség, melyeket csak részecskegyorsítóban (ciklotronban) lehet előállítani, és rövid élettartamuk miatt csak korlátozottan szállíthatók. A PET/CT a PET és a CT (komputer tomográfia) ötvözéséből született. Az első kombinált PET/CT készülék 1998-ban kezdett működni, a klinikai gyakorlatban szerte a világon 2001 óta használják. Olyan hibrid (több modalitású) orvosi képalkotó eljárást jelent, mely komponensei révén egyszerre képes anatómiai, morfológiai (CT) és funkcionális, metabolikus (PET) információkat szolgáltatni. Megjelenését követően elsősorban az onkológiai diagnosztikában nyert teret - amit a leggyakrabban alkalmazott PET-nyomjelző-molekula, a 18-fluoro-dezoxi-glukóz (FDG) tulajdonságai magyaráznak - de kisebb részben neuropszichiátriai és kardiológiai indikációkkal is használatos. A szerzők a cikkben áttekintik az eljárás alapjait, legfontosabb indikációit és a szélesebb körben használt radiofarmakonokat, ezen belül a lehetséges neurológiai és pszichiátriai alkalmazási területeket, valamint az álpozitivitás és álnegativitás lehetséges okait.  Kulcsszavak: pozitron emissziós tomográfia (PET), pozitron emissziós tomográfia/komputer tomográfia (PET/CT), 18-fluoro-dezoxi-glukóz (FDG)