Bevezetés: Számos kutatás kimutatta, hogy az egyre nagyobb teljesítményre sarkaló élsport mezőnyében nem elég csupán a fizikai korlátok maximalizálása, szükséges a mentális-pszichés jellemzők fejlesztése is. Kutatásunk célja volt, hogy megvizsgáljuk az élsportolók önértékelését, stressz megküzdési stratégiájukat, és a konfliktuskezelési módszereiket. Anyag és módszer: A vizsgálatokhoz a Rosenberg-fél e önértékelési kérdőívet, a Megküzdési Mód Preferencia Kérdőívet, a Thomas-Kilmann tesztet, valamint saját kérdőívet használtunk. 54 élsportolót vizsgáltunk különböző sportegyesületekből. 44,4% férfi, és 55,6% nő töltötte ki az on-line kérdőívünket (kézilabdázó, labdarúgó, kosárlabdázó). Az adatok kielemzéséhez az SPSS 22. programot használtuk. Eredmények: Négy hipotézist állítottunk fel. Az első hipotézis részben teljesült, melyben azt állítottuk, hogy az élsportolók önértékelése és a megküzdési stratégiájuk között kapcsolat áll fent. A második hipotézis igazolódott, amelyben az önértékelést vetettük öszsze a sportoló által megítélt saját teljesítményével. A harmadik hipotézisünk is helytálló volt, amelyben állítottuk, hogy a labdarúgók és a kézilabdázók nem különböznek egymástól a stressz megküzdési szokásukban. A negyedik hipotézis is beteljesült, melyben összefüggést kerestünk az élsportoló szubjektív teljesítmény megítélésében. Következtetések: Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy az önértékelés, a konfliktuskezelés, és a stressz megküzdés befolyásolja a sportoló teljesítményét. Azonban a jövőben érdemes egy nagyobb számú csoport vizsgálata.  Kulcsszavak: élsport, stressz megküzdés, konfliktuskezelés, önértékelés