A hasnyálmirigyrák továbbra is jelentős egészségügyi probléma. A betegségben szenvedők száma világszerte növekszik, a daganat kórjóslata ugyanakkor rendkívül kedvezőtlen. A hasnyálmirigy-daganat ellátásában a 90-es évek második felétől kezdve hosszú ideig nem történt lényeges előrelépés. Az elmúlt években azonban egyértelmű fejlődésnek lehetünk tanúi, 2011 óta új készítmények és új terápiás protokollok kerültek törzskönyvezésre különböző indikációkban. Mind több adat igazolja a műtét előtti kezelés hatásosságát az azonnali műtéttel szemben, és pontosabbá vált a betegek szelekciója a neoadjuváns kezelésre. Az adjuváns kezelésben az mFOLFIRINOX-kezelés hatékonysága jelentősen meghaladta a gemcitabinét, ami jó általános állapotú betegekben új standardnak tekinthető. Előrehaladott stádiumú betegségben a FOLFIRINOX és a gemcitabinnel kombinációban alkalmazott nab-paclitaxel az elsőként választható terápiás lehetőségek. Az indukciós FOLFIRINOX alkalmazását követő fenntartó kezelés a hatékonyság sérülése nélkül csökkenti a toxicitást. Ígéretes vizsgálatok vannak folyamatban prediktív biomarkerek alkalmazásán alapuló terápiák értékének felmérésére. A hasnyálmirigyrák mortalitásának visszaszorítását az onkológiai terápia és a társszakmák eredményességének együttes fejlődésétől várhatjuk.  Kulcsszavak: hasnyálmirigyrák, neoadjuváns, FOLFIRINOX, nab-paclitaxel