A minőségmenedzsment a radiológiában 2018 februárjától egy új mérföldkőhöz érkezett. Ekkortól kötelező ugyanis az egész EU területén az Euratom Direktíva 59/2013. alkalmazása. Eszerint az ionizáló sugárzást alkalmazó orvosi területeken, azaz a röntgensugárral működő diagnosztikai eszközök (mint a CT, a hagyományos röntgendiagnosztika, a mammográfia, az intervencionális beavatkozások), az izotópdiagnosztika és a sugárterápia esetében kötelező a sugárfelhasználás racionális kontrollálása és az ellenőrzés nyomonkövethetőségének a biztosítása. A gondolat nem új, hiszen a röntgensugárzás potenciális veszélyei hamar kiderültek, és ezt követően a korlátlan alkalmazásról már nem lehetett szó. Az 1950-es években fogalmazódott meg az ALARA elv "As Low As Reasonably Achievable", mely először próbálta meg tudományos alapokon szabályozni e tevékenységet. Azóta több, szinte forradalmi újítás történt a technika területén, melyek révén az orvosi diagnosztika meghatározó alappillérei lettek az ionizáló sugárzást alkalmazó eljárások. A fejlődés üteme olyan gyors, hogy az alkalmazási terület bővülését szinte követni sem lehet. Az ezzel párhuzamosan kívánatos edukáció akár a szakmai berkekben, akár társadalmi szinten pedig lényegesen lemaradt a követésben, ráadásul egy nagyfokú heterogenitás is jellemzi. Az ALARA-elv betartása a mai körülmények között lényegesen összetettebb. A korábbi, ezzel foglalkozó Euratom Direktívák csak felvetették a kérdést, vagy ajánlásként fogalmazták meg a klinikai auditon keresztül történő kontrollálást. Időközben 2009-ben megszületett az idevágó klinikai audit EU-irányelv, így a legutóbbi módosítás (59/2013) már kötelezőként írta elő a kontroll bevezetését, melynek határideje 2018. február 6. Eddig kell minden EU-tagállamnak törvényileg rendelkeznie az ionizáló sugárzás orvosi felhasználásának a Direktíva szerinti kontrolljáról.