A mindennapi pszichiátriai orvosi és pszichológiai gyakorlatban számtalan alkalommal merül fel annak a kérdése, hogy a vizsgált vagy terápiában részesülő személy meghozhatja-e a döntést az őt érintő ügyekben. Elfogadhatjuk-e akaratát egy invazív beavatkozásban vagy kórházi osztályos felvételbe való beleegyező nyilatkozat aláírásakor, valamely egészségügyi ellátás visszautasításakor, vagy amikor hozzájárul ahhoz, hogy harmadik személyeknek egészségügyi adatairól tájékoztatást adjanak a kezelő személyzet tagjai? Hagyhatjuk-e gyakorolni az egészségügyi intézmény elhagyásának jogában, ha - betegsége velejárójaként, tüneteként - a terápiás javaslatokat követni vélhetően nem fogja, vagy önálló életvezetését valószínűsíthetően nem lesz képes megvalósítani?