A CLL diagnosztikájában és terápiájában az elmúlt 20 évben gyors és drámai fejlődés ment végbe. A betegség várható lefolyását jól jelző diagnosztikus markereket már alkalmazzuk a mindennapi gyakorlatban, a terápia pedig k a kezdeti palliációtól az egyre hosszabb túlélést biztosító kemoterápiás kezelések kifejlesztéséhez vezetett, az új monoklonális antitestek megjelenése, és a CLL sejtek kommunikációját blokkoló új hatásmechanizmusú jelátvitel bevezetése pedig teljesen átalakította a CLL terápiáját. Ez az örvendetes fejlődés minden bizonnyal folytatódni fog mind a diagnosztika, mind a terápia területén, olyannyira, hogy mindez remélhetőleg - a CML-hez hasonlóan - elvezet majd a végleges gyógyulásig.