Célkitűzés: Célunk retinitis pigmentosában megvakult betegek látásának helyreállítására szolgáló szubretinális implantátum klinikai vizsgálatával foglalkozó nemzetközi tanulmány résztvevőjeként hazánkban elvégzett két implantáció eredményeinek és a műtéti tapasztalatoknak a bemutatása. Módszerek: A betegkiválasztás során a beválasztási és kizárási kritériumoknak megfelelő két betegnél (60 éves férfi, illetve 53 éves nőbeteg) került sor a RETINA IMPLANT Alpha IMS (Retina Implant AG, Reutlingen, Németország) beültetésére. Az implantátum működését a klinikai tanulmányban rögzített protokoll szerint ellenőriztük 2 héttel az implantáció után valamint minden harmadik hónapban a 12. hónapig. A beültetett chip működésének ellenőrzésére ERG-vizsgálatokat végeztünk. Az operált betegek látását BaLM (Basic Light and Motion test), BaGA (Basic Grating Acuity test), és FrACT (Freiburg Acuity and Contrast Test) vizsgálatokkal, illetve funkcionális tesztekkel mértük. A vizsgálatokat és teszteket az implantátum be-, illetve kikapcsolt állapotában végeztük el, kontrollértékként a chip kikapcsolt állapota szerepelt. Eredmények: A műtéti idő az első esetben 10, a második esetben 9 óra volt, amelynek során mindkét esetben az implantátum megfelelő helyzete elérhető volt. Az első 60 éves férfi betegnél közvetlenül a műtétet követően a beültetett chip a tervezett helyzetéhez képest elmozdult, emiatt az implantátum helyzetét korrigáló operációra került sor. A chip a felvett karakterisztika görbéje alapján végig megfelelően működött. A műtétet követően elvégzett vizsgálatok során a beteg látásában nem észleltünk szignifikáns különbséget a chip be- és kikapcsolt állapota között. A második, 53 éves nőbetegnél az implantátum beültetését követően a készülék hibátlanul működött. A klinikai tanulmány protokollja szerint elvégzett kontrollvizsgálatok során a chip bekapcsolása javította a látásfunkciót. A beteg otthonában végzett, egyénileg összeállított tesztsorok gyakorlása során szintén érzékelhető látásjavulásról számolt be. Az eredményeket ennek a nemzetközi tanulmánynak a közbenső eredményeivel együtt prezentáljuk, amelyben 29 beteg kapta ugyanezt az implantátumot (Stingl et al. Vision Research 2015; 111: 149ff). Következtetések: A szubretinális implantátum beültetése összetett multidiszciplináris sebészi feladat, a műtét kellő előkészítés után, általános anesztéziában sikeresen végezhető már az első esetek kapcsán is. A szubretinális implantátum a beültetést követően mindkét esetben hibátlanul működött. A második esetben sikerült látásjavulást elérni. A beteg kiválasztási kritériumok és indikációk pontos meghatározása a műtéttel elérhető látásjavulást döntő mértékben befolyásolja. A multicentrikus tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a 29 betegből 21 (72%) érte le az elsődleges végpontokat, akik közül 13 résztvevő (45%) számolt be a 12 hónapos megfigyelési idő alatt látásfunkciójának javulásáról, amelyet a mindennapi életben használni tudnak.  Kulcsszavak: látásjavító implantátum-beültetés, szubretinális implantátum, degeneratio pigmentosa retinae, vakság, műtéti eredmények