Az ember mindenevő. A túlélését legoptimálisabban az szolgálja, ha valamennyi ehető élelmet felfedez. Az viszont túl veszélyes lenne, ha kizárólag saját tapasztalatból térképezné fel az ehető dolgok körét. Hasznosabb megfigyelni a tapasztaltabb fajtársak étkezési szokásait, és eltanulni tőlük a táplálkozási módokat. Az evési szokások és preferenciák alakítása során fontos tényező a közösségi hatás, mind pozitív, mind negatív értelemben. A sikeres hős kedvenc étele étvágyat kelt. Így tették népszerűvé a - gyerekek által utált - spenótot Popeye révén. Az étkezés során, vagy azt követően látható viselkedések (undor, az étel kihányása) erősen rontják egy étel kívánatosságát. Ennek túlélés értéke van. Ha egy társ rosszul van egy ételtől, akkor azt az ételt jobb kerülni. A verbális meggyőzés kevésbé hatékony, főként, ha az önértékelés csökkenésével (pl. kritikával) jár. A modell viselkedése és biztató, pozitív visszacsatolása eredményesebb. Az evési magatartásra a modell viselkedése inkább hat, mint az, amit mond.  Kulcsszavak: szociális tanuláselmélet, utánzás, megfigyelő tanulás, étkezési preferenciák