A gyümölcsök kedvező egészségi hatását egyre több tanulmány támasztja alá, ami elsősorban a gyümölcs héjában és húsában akkumulálódó polifenolos vegyületeknek tulajdonítható. Ezek transzkripciós, poszttranszkripcionális és epigenetikai szintű hatása egyaránt bizonyított. Mivel a gyümölcsfogyasztás mértéke világszerte elmarad az ajánlott mennyiségtől, egy új megközelítés a kedvező vegyületekben gazdagabb, úgynevezett szupergyümölcsök fogyasztását javasolja. A magyar gyümölcsfajták összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy ugyanazon faj fajtái (eltérő genotípusok) között jelentős mértékű variabilitás jelentkezik számos polifenolos vegyületcsoport mennyiségében. Azonosítottunk olyan meggygenotípusokat (például 'Pipacs 1' és 'Fanal'), melyek összes polifenoltartalma jelentősen meghaladja a többi fajtára jellemző értékeket. A különböző meggyfajták eltérő polifenoltartalmú gyümölcseinek fiziológiai hatását alimentáris eredetű hyperlipidaemiás modellen, hím Wistar-patkányokon vizsgáltuk. A meggyfogyasztás fajtánként eltérő következménnyel járt: a 'Pipacs 1' és a 'Fanal' már 10 napos kezelést követően több, mint 30%-kal mérsékelte a vérplazma összkoleszterinszintjét, míg az 'Újfehértói fürtös' nem okozott szignifikáns csökkenést. A két előbbi fajta kedvező hatása a szérum más lipidparamétereiben és a máj hisztológiai vizsgálata során is kimutatható volt. Ezen eredmények alapján nemcsak néhány bogyós és trópusi gyümölcs tekinthető szupergyümölcsnek, hanem a csonthéjas gyümölcsök bizonyos genotípusai is. Ezek valóban markánsabb fiziológiai hatást gyakorolnak. Mivel a 'Pipacs 1' színtelen polifenolokban (például fenolsavak, izoflavonoidok), a 'Fanal' antocianinokban gazdag, az alimentáris eredetű zsírmájjal szembeni védőhatásban több, különböző polifenolos vegyület szerepe valószínűsíthető. Kulcsszavak: antocianin, genisztein, gyümölcsfogyasztás, meggy, polifenolok