A váll az ember egyik legfontosabb ízülete. Lehetővé teszi a felső végtag aktív munkavégzését, a kéz igény szerinti mozgatását, amivel aztán a finommozgásokat végzi. A vállmozgásokat beszűkítő kórképek nem csak az adott ízület funkciójának gyengülését jelentik, hanem az érintett felső végtag jelentős mozgáskorlátozottságát is okozzák. Egy használhatatlan kar lehetetlenné teheti az alapvető napi rutin és a személyes higiéné ellátását is. Az életkor előrehaladtával a vállízületet érintő balesetek egyre gyakoribbá válnak. A vállat érő traumás károsodások közül a humerus proximalis vég törése a leggyakoribb töréstípus, különösen az osteoporotikus idős korosztály körében. A sérülés jelentősége, hogy megfelelő kezelés ellenére is tartós fájdalmakat okozhat az érintett váll és kar területén, és a mozgástartomány beszűkülése erősen korlátozhatja az önellátást. Az egyén számára életminőség romlást, a környezet számára jelentős szociális megterhelést jelent. Az elmúlt években egyre népszerűbbé vált a szögstabil implantátumok alkalmazása a törések ellátása során. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy ezek az implantátumok megoldást jelenthetnek-e a proximalis humerus törések kezelésében.  Kulcsszavak: Humerus törés; Osteoporosis; Szögstabil implantátum; Töréskezelés; Belső rögzítés; Válltörés;