Áttekintő cikkünkben az érzelmileg negatív, fenyegető, félelmet kiváltó ingerek kognitív teljesítményre gyakorolt hatását vizsgáljuk. Elsőként a kezdeti vizsgálatokat, az evolúciós szemlélet kialakulását tekintjük át, bemutatjuk párhuzamosan a módszertan fejlődését, kezdeti problémáit. Ezt követően sorra vesszük az újabb vizsgálatokat, melyek a szemléletváltást szorgalmazzák; amellett érvelnek, hogy nem az evolúciós múlt jelent előnyt a feldolgozásban, hanem az ingerek félelmi relevanciája. Végül az ellentmondásra vezető eredmények lehetséges okait tekintjük át több szempontból. Megvizsgáljuk, hogy a kontextus szerepe és az érzelmi arousal mi módon járulhat hozzá a jelenség jobb megértéséhez, és azt, hogy milyen módszertani akadályok merültek fel, hogyan lehet azokon túllépni. Az áttekintett kutatások eredményei alapján az körvonalazódik, hogy a fenyegető ingereknek idői elsőbbsége van a kognitív feldolgozás során. Ugyanakkor integratív szemléletre van szükség: önmagában az érzelmi inger valencia és az arousal értéke, valamint az inger tartalma (evolúciós múltú vagy modern) nem elegendő a végső konklúzió levonásához.