Mind gyakrabban alkalmazott terminus a reziliencia (rugalmasság), amely rendszerfogalom mivolta következtében gyorsan terjed a tudományágak között új kutatási területeket és célokat létrehozva. A fogalmat a társadalomtudományok terén a rizikós körülményekkel, nehézségekkel sikeresen megküzdő gyermekek és felnőttek esetében alkalmazzák. A jelenség két alapkritériumának, a rizikónak és a kedvező fejlődési kimenetelnek a vizsgálata, valamint a hátterében álló okok azonosítása intenzíven kutatott területté vált. A nemzetközi kutatások eredményeinek megismerése, a nézőpont, valamint a módszerek felhasználása és hazai vizsgálatok kivitelezése szükségszerű. Azonban a témával foglalkozó jelentős hazai tanulmányok száma igen csekély (Békés, 2002; Ribiczey, 2008; Szokoszky és V. Komlósi, 2015). A jelenség komplexitása és jelentéstartalmának tisztázatlansága következtében számos tényezőt figyelembe kell venni a kutatások megbízhatóvá tételéhez. A tanulmány célja ezeknek a tényezőknek a számbavétele annak érdekében, hogy hozzájáruljon a hazai kutatások megtervezéséhez és kivitelezéséhez. A kutatások felépítését és a kapott eredmények általánosíthatóságát nagyban meghatározza a reziliencia definíciója, ezért a tanulmány a fogalom meghatározásának sokféleségéből indul ki. Ezt követően a jelenség két alapkritériumának az értelmezésében és értékelésében szerepet játszó körülményeket járja körbe, valamint kitér az értékelésükhöz felhasználható módszerek összegzésére. Végül bemutatja a kedvező fejlődési kimenetel létrejöttéhez feltétlen szükséges erősségek, erőforrások és protektív tényezők koncepciójának alapfogalmait, valamint a reziliencia változókra és személyekre fókuszáló modelljeit.