A méhnyakrák a primer és szekunder prevenció ellenére gyakran lokálisan előrehaladott stádiumban kerül felismerésre. Amíg a korai stádiumokban műtéttel, vagy egyedüli definitív sugárkezeléssel 90% feletti túlélés érhető el, addig a lokálisan előrehaladott esetekben a helyi relapszus és a távoli áttétek gyakorisága miatt az össztúlélés csak 60-65% körüli. A sugárkezelést már 100 éve alkalmazzuk a méhnyakrák lokoregionális ellátásában, az optimális tumorpusztító dózis eléréséhez a külső sugárkezelést brachyterápiával egészítjük ki. A sugár- és kemoterápia párhuzamos alkalmazása, a radiokemoterápia is már több mint egy évtizede standard kezelés, amelynek bázis gyógyszere a cisplatin. A lokális tumorkontroll és a túlélés javítása érdekében a kezelés folyamatosan változik, legfőképp a sugárkezelés technikai fejlődésének köszönhetően. A méhnyakrákok multimodális kezelésében az intenzitás modulált sugárkezelés (IMRT) a külső sugárkezelésben, a képvezérelt adaptív sugárkezelés (IGRT) a brachyterápiában egyre nagyobb teret hódít. Mindkét új módszer a radiokemoterápia okozta súlyos gasztrointesztinális és genitourinális mellékhatások számát szignifikánsan csökkenti. Összefoglalónkban a méhnyakrák radiokemoterápiájával kapcsolatos evidenciákat és kérdéses területeket tekintjük át.