Szkizotípia: elzárkózás vagy mágikus feloldódás / Kállai János [et al.]
Bibliogr.: p. 63-64. - Abstr. hun., eng.
In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2017. 32. évf. 1. sz., p. 54-64.
Napjainkban, a klinikai populációban és a mindennapi életben egyaránt, egyre nagyobb számban kerülnek felszínre a társas alkalmazkodást, a párkapcsolati stabilitást, a hatékony életvezetést nehezítő személyiségzavarok. A saját érdekek és elvárások eltúlzása és a szelf megsemmisülésétől való félelem között ingázó (borderline), a szelfet saját, elidegenítő börtönébe záró (szkizoid), az önbizalmat növelő nehézségek elől menekülő (elkerülő), a mitikus, babonás világot építő (kényszeres) és a mások igényeit erővel megsemmisítő (antiszociális) törekvések meghatározó szerepet töltenek be a bizonytalan identitással rendelkező kultúrák fejlődésében. A DSM-5 diagnosztikai rendszer által felsorolt tünetek ismeretében, a kulturális antropológiai, pszichológiai, pszichopatológiai és kognitív idegtudományi ismeretekben tájékozott szakemberek feladata leírni a tünetek mögött álló személyiségfejlődési, kapcsolati és konfliktuskezelési módokat. Mindemellett, nem pszichopatológiai terminusokban, hanem populációs sajátosságok kiemelésével rá kell mutatni az általános perceptuális, kognitív, a világlátás sajátosságait bemutató személyes működésmódokra, amelyek hosszabb távon módosítják az egyén fejlődési lehetőségeit, az új kommunikációs technológiákhoz való viszonyát, érzelmi, családi vagy hivatásgyakorlásra vonatkozó motivációit. Az alábbiakban a rendelkezésünkre álló szakirodalom és klinikai tapasztalatok alapján a szkizoid személyiségzavar kialakulása szempontjából fontos szkizotípia különböző oldalait vizsgáljuk meg, melynek során a kapcsolatoktól való elzárkózás és a kapcsolatok építésére irányuló empátia kölcsönhatásait elemezzük.