Bevezetés és célkitűzés: A XX. század második felében egyre hangsúlyosabbá vált a Sajátos Nevelési Igényű (SNI) diákok oktatásának kérdése, ezzel együtt az integrált, illetve szegregált oktatás kérdésköre. Vizsgálatunk célja feltárni az integrált oktatás hatását az SNI gyermekek társadalmi beilleszkedésére, valamint az ép gyermekek elfogadó magatartására. Anyag és módszer: A 2015 szeptemberében végzett kvantitatív, keresztmetszeti, feltáró jellegű kutatásunk során saját készítésű kérdőívet osztottunk ki integrált és nem integrált oktatásban tanuló ép és SNI gyermekek között. A célcsoporton belül egyszerű, nem véletlenszerű, kényelmi mintavételt alkalmaztunk. Az adatok elemzését leíró, és matematikai statisztikai próbával végeztük el, szignifikánsnak a p<0,05 értéket tekintettük. Eredmények: Az SNI diákok társas kapcsolatainak alakulását nem befolyásolja az, hogy integrált oktatási intézményben tanul, vagy sem (p>0,05). Az ép tanulók adatainak elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy azok a tanulók elfogadóbbak a sérültekkel szemben, akik a családban az elfogadó attitűdöt sajátították el a társadalom különböző kisebbségi csoportjainak irányába (p<0,05). Következtetések: Az SNI diákok szubjektív jóllétét, társadalomba történő integrációját nem feltétlenül az oktatás típusa határozza meg, hanem valószínűsíthetően a családi háttér, a pedagógus, és maga az osztályközösség, melyet jelen kutatásban nem vizsgáltunk. Az ép diákok elfogadási készségére az iskolai együttnevelésnél nagyobb befolyással bír a családi attitűd, mely felhívja a figyelmet az elsődleges szocializációs színtér kulcsszerepére.