Az elmúlt évtizedek tudományos eredményei lehetővé tették, hogy a mentális funkciók hátterében álló idegrendszeri folyamatokat, illetve az agy és elme közötti összefüggéseket jobban megérthessük. A pszichiátria fejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a kognitív idegtudomány, a molekuláris biológia/farmakológia és az élőben végezhető humán képalkotó eljárások adatai. Az agy és elme lehetséges viszonyait mérlegelve feltételezhető, hogy "az elme kötőszövete az agy". Mindazonáltal a pszichés (és szomatikus) betegségek kialakulása és gyógyítása felfogásában alapvető fontosságú a biopszichoszociális (spirituális) holisztikus szemléletmód alkalmazása. A mentális működésekhez bizonyos átfedésekkel kémiai neurotranszmitterek rendelhetők hozzá, amelyek élettani jelentősége sokszor csak patológiás állapotokban derül ki. A farmakológiai kezelések lényege különféle célpontokkal ezen kisiklott, túl- vagy alulműködő neurokémiai mechanizmusok helyreállítása. A pszichiátria és a belgyógyászat különféle szakterületeinek szorosabb együttműködése kívánatos annak a szemléletnek a jegyében, hogy a testi és lelki folyamatok mindkét irányban és kölcsönösen kihatással vannak egymásra. A mentális működések korszerű vizsgálómódszerekkel történő elemzése és a szakma tudományos karakterének erősítése kedvezhet ezen együttműködésnek. A pszichiátria abban az irányban és azon az úton halad, hogy a klinikai idegtudományok szerves részévé válik: "directio psychiatriae neuroscientia est".