A gyanakvó gondolkodás adott helyzetben hasznos és adaptációt segítő lehet, amelyet a világban előforduló események is visszaigazolnak. A paranoia kialakulásában szereplő tényezők közé pszichodinamikai (projekció), jelentőségtulajdonítási (salience attribution), neurobiológiai (dopamin), percepcióromlási (halláskárosodás), kulturális-társadalmi (kisebbség, álközösség), önértékelési (aggódás, depresszió, mánia), valamint kognitív (elhamarkodott következtetés) mechanizmusok tartozhatnak. A gondolkodás spektruma mentén az enyhétől a súlyosig különféle tartalommal előfordulhat túlzott aggodalmaskodás, fokozott jelentőségtulajdonítás, túlértékelt elképzelés, gyanakvás/bizalmatlanság, paranoid gondolat és kikristályosodott téveszme. Az elmúlt években intenzív kutatások indultak a szubklinikus paranoiditás felderítésére az átlagpopulációban. E célra kifejlesztett szűrőmódszerekkel (paranoiaskálák, pszichometriai tesztek, virtuális valóság laboratórium) azt találták, hogy a lakosság körében meglehetősen gyakoriak a gyanakvó/bizalmatlan elképzelések, és ezek némelyike a betegpopulációban észlelt mértéket is elérheti. Az enyhén paranoid ideák nagyobb előfordulásától a súlyosabbak kisebb gyakoriságáig az egész hierarchikus jelenség egy 'paranoiapiramist' alkot. Az emberekben meghúzódó hétköznapi paranoid gondolkodás alapján megfogalmazható, hogy 'életünk a paranoia'.