A veleszületett, súlyos, a beszéd megtanulását segítség nélkül lehetetlenné tevő bilateralis percepciós hypacusis gyakorisága a normál populációban 1-3 ezrelék. A későbbiekben szerzett nagyothallásokkal együtt a gyakoriság egy nagyságrenddel nagyobb, azaz a leggyakoribb gyermekkori érzékszervi elváltozás, ami jelentősen rontja az életminőséget és a fejlődés kilátásait. Kimutatásában a kötelező újszülöttkori, valamint az életkorhoz kötött, objektív és szubjektív hallásszűréseknek van nagy jelentőségük. Az utóbbi évtizedekben a műtéti (tympanoplasztikai) és hagyományos, légvezetéses hallókészülékes hallásjavítás mellett megjelentek a különféle implantációs technikák is. Ezek alkalmazásával olyan betegek hallása is javíthatóvá vált, akiknél korábban ez nem volt lehetséges. A közlemény tárgyalja az egyes technikák, módszerek indikációit, alkalmazásuk módját, korlátait. Bemutatja a hazánkban használt implantátumokat, és esetismertetésekkel demonstrálva felhívja a figyelmet a korai diagnosztika és a megfelelő ellátás fontosságára.