Az utóbbi években a lakosság átlagéletkora, az osteoporosis súlyossága és gyakorisága, valamint a beültetett totál térdprotézisek száma folyamatosan növekszik. Ebből adódóan a periprotetikus törések száma is növekszik és a jövőben egyre nagyobb kihívást jelentenek az ortopéd-traumatológusok számára. A distalis femur a leggyakoribb helye a periprotetikus töréseknek totál térdprotézisek beültetése után. A szerzők 2007-2012 közötti időszakban 9 beteget kezeltek a distalis femur periprotetikus törése miatt. A töréseket a Less Invasive Stabilisation System - Distal Femur (LISS-DF) szögstabil lemezzel rögzítették. Az osteoporosis miatt proximalisan mindig bicorticalis csavarokat használtak, distalisan a lehető legtöbb csavart helyeztek be. A betegek állapotát a Knee Society Score (KSS) és Functional Score (FS) alapján értékelték. Mérték a térd mozgástartományát és a törésátépülés idejét. Az eredményeket a térdprotézis beültetése előtt és után készült KSS és FS értékekhez hasonlították. Az operált 9 eset 0,95%-os arányt jelent a beültetett protézisek számához viszonyítva. A betegek átlagéletkora 74,3 év volt, a protézis beültetése és a törés között átlagosan 26,8 hónap telt el. A törésátépülés ideje átlagosan 15,3 hét volt. 26 héttel a műtét után a mozgástartomány 0-110° közötti, míg a KSS/FS érték 58,2/71,6 volt, ami csaknem azonos a sérülés előtti értékekkel. Az eredmények alapján a szerzők a LISS-DF lemezt kiválóan alkalmasnak tartják periprotetikus törések kezelésére, mivel minimál invazív módon behelyezhető és osteoporotikus csontban, kis distalis csontblokk esetén is stabil rögzítést biztosít. A relatív stabilitás elvének megfelelően, a törés rövid idő alatt jó periostealis callussal gyógyul.