Pszichofizikai paraméterek összehasonlító elemzése a genetikai eredetű és a genetikailag nem igazolható, súlyos fokú hallássérült kisgyermekeknél, cochlearis implantációt követően. Bevezetés: A genetikai eredetű siketség hátterében leggyakrabban álló GJB2-gén mutációja prelinguális, percepciós, súlyos fokú halláscsökkenést eredményez. A cochlearis implantáció, helyettesítve a hibás belsőfül működését, a halláskárosodott gyermekek számára elérhetővé teszi a teljes hallásélmény elsajátítását, ezáltal a hallók társadalmába való beilleszkedést. Módszerek: A klinikai beteganyagba tartozó, 2-4 éves korban cochlearisan implantált, prelinguális kezdetű hallássérült gyermekek között három betegcsoportot alakítottunk ki a halláscsökkenés etiológiai háttere alapján. A GJB2-gén 35delG mutációt, egyéb genetikai mutációt hordozó, valamint az egyéb, mindezidáig genetikai eredettel nem igazolható etiológiájú csoportokban összehasonlító vizsgálatot végeztünk az intraoperatív stapedius reflex küszöb, impedancia telemetria, posztoperatív elektromos hallás- és komfortküszöb, hallás- és beszédtesztek alapján. Eredmények: Vizsgálataink alapján a GJB2-gén mutációt hordozóknál mértük a legalacsonyabb intraoperatív stapedius reflex küszöbértékeket (p<0,05). A későbbi beszédtesztek ugyancsak jobb eredményeket mutattak a genetikai hátterű nagyothalló betegeknél (p<0,05) a nem genetikai etiológiájú betegekhez képest. A GJB2 mutációt hordozó betegek esetében a hallás- és beszédfejlődés hosszú távon feltehetően jobb prognózist mutat a pszichofizikai paraméterekre, hallás- és beszédtesztekre vonatkozóan. Megbeszélés: Ezen vizsgálatok alapján, a nem szindrómás gyermekkori nagyothallásban a genetikai eredet "előnye" jelent a rehabilitáció során, a beszédprocesszor pszichofizikai paramétereinek beállításában.