Munkánk célja különböző technikával készült besugárzási tervek dozimetriai összehasonlítása volt fej-nyak daganatos betegeken. Négy különböző technikával készült teleterápiás tervet hasonlítottunk össze 10 betegre: két konformális [forward tervezés, konvencionális 90°-270°-os opponáló és alsó anterio-posterior illesztett mezős (Conv), illetve conformal parotis sparing (ConPas)], inverz módszerrel készült 3D konformális (INVCRT), valamint intenzitásmodulált radioterápiás (IMRT) tervet. A besugárzástervezést azonos PTV50, illetve PTV66 céltérfogatokra készítve - a védendő szerveket (gerincvelő, mindkét oldali parotis, parotis-PTV50, szájüreg, szájüreg-PTV50) előre kijelölve - Philips Pinnacle3 v8.0m tervezőrendszerrel végeztük. IMRT esetében az adott térfogatokra előírtuk az optimalizálási feltételeket, dózismegszorításokat. Az alapbeállításnál 7 mezőt használtunk, egyenletes szögelosztással. Az optimalizálás során két protokollt alkalmaztunk, az egyik esetben a terv 40 szegmenssel IMRT "step and shoot" technikával készült, míg a másik esetben (INVCRT) 14 szegmenssel készült, amit statikus mezőkké alakítottunk át. Meghatároztuk az egyes tervek konformitási és homogenitási indexeit (COIN, illetve HI) a céltérfogatokra, valamint elemeztük a védendő szervek dózisterhelését. Az IMRT, INVCRT, Conv és ConPas technikánál a PTV50 céltérfogat ellátottságának vizsgálata után a homogenitási index 0,13, 0,18, 0,22 és 0,19, a konformitási index pedig 0,76, 0,68, 0,13 és 0,09 értéket mutatott. Ugyanezen technikáknál 66 Gy összdózis esetén a gerincvelő maximális dózisterhelése 38, 42, 45, illetve 44 Gy-nek, a szájüreg céltérfogaton kívüli részének átlagdózisa 33, 36, 30, illetve 48 Gy-nek bizonyult. Abban az esetben, ha a 16 Gy kiegészítő kezelést csak az egyik oldalra kellett adni, az ellenoldali parotis átlagdózisa 28 Gy, 31 Gy, 49 Gy, illetve 43 Gy, míg az azonos oldali parotis átlagdózisa 39 Gy, 41 Gy, 59 Gy és 53 Gy volt. A céltérfogat ellátottságának és a védendő szervek terhelésének dozimetriai elemzése és a dozimetriai indexek értékei alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alkalmazott IMRT technikával a célterület ellátottsága jobb, mint a másik három módszernél. Bár a szájüreg védelmét a mezőelrendezésből adódóan a legjobban a konvencionális technika biztosítja, a parotis és a céltérfogat szempontjából ez adja a legrosszabb eredményeket. A ConPas technika esetében a szájüreg terhelése a legnagyobb, amely súlyosabb korai és késői mellékhatásokat eredményezhet. IMRT technika esetében a szegmensszám növelésével csökkenthető a védendő szervek dózisterhelése, az ésszerűség határán belül.