A kutatás háttere - A veleszületett prosopagnosia az arcfelismerés élethosszig tartó zavara. Funkcionális mágnesesrezonancia- képalkotást használva mértük a véroxigén - szint-függő választ veleszületett prosopagnosiás és kontrollszemélyekben. Módszerek - Neuropszichológiai teszteket és funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotást alkalmazva vizsgáltuk a veleszületett prosopagnosia neuralis korrelátumait egy család három tagja (apa, lány, fiú) és a hozzájuk illesztett kontrollszemélyek mérésével. A zavar neuralis hátterének vizsgálatához arcokat és mesterséges tárgyakat blokkosított elrendezésben bemutató kísérletet alkalmaztunk, majd az occipitotemporalis kéreg véroxigénszint-függő válaszát elemeztük. Eredmények - A neuropszichológiai tesztek súlyos arcészlelési/felismerési zavart mutattak mindhárom családtag esetén. A kontrollszemélyekhez képest a veleszületett prosopagnosiás személyek csökkent véroxigénszint-függő aktivitást mutattak a fusiform arcterületen és az occipitalis arcterületen, valamint a lateralis occipitalis komplex területen. A hemodinamikus válasz elemzése szerint a prosopagnosiás személyek neuralis válasza nem csak kisebb a kontrollokéhoz képest, de gyorsabban és erősebben is csökken mind az arcfeldolgozásban részt vevő magterületeken, mind a lateralis occipitalis komplex területen. Következtetések - Eredményeink szerint az arcészlelés magrégióinak, valamint a lateralis occipitalis komplexnek a diszfunkciója kiemelt jelentőségű a veleszületett prosopagnosia kialakulásában. E területek funkcionális zavara leginkább a megváltozott hemodinamikus válaszban mutatkozik meg, mely szerint a veleszületett prosopagnosiára az arcfeldolgozást végző agyterületek csökkent aktivitása mellett a véroxigénszint-függő válasz későbbi szakaszának gyorsabb és erősebb csökkenése is jellemző.