Bevezetés: A pitvarfibrilláció korunk "cardiovascularis járványa", a leggyakoribb tartós arrythmia, mely a cardiogen thromboembolia kialakulásának kockázatát ötszörösére emeli. Napjainkban, az egyre inkább öregedő társadalom következményeként, a pitvarfibrilláció incidenciája és prevalenciája nő, és további emelkedés várható. Ebből következik, hogy a pitvarfibrillációs kutatások egyre nagyobb népegészségügyi jelentőséggel bírnak. Célkitűzés: Jelen kutatás a frontok és különböző meteorológiai paraméterek pitvarfibrillációt kiváltó hatását vizsgálja. Módszer: A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán, 2007-2013 közötti időtartamában, akut pitvarfibrillációval kezelt betegek esetszám gyakoriságának és klinikopathológiai jellemzőinek retrospektív vizsgálata, valamint meteorológiai paraméterekkel való összefüggésének elemzése történt. Eredmények: Az akut pitvarfibrilláció incidenciája szélsőséges meteorológiai tényezők fennállása során emelkedő tendenciát mutat. A napi hőmérséklet ingadozása, illetve a napi légköri nyomás alakulása nem befolyásolja az akut pitvarfibrillációs esetszámot, viszont magas relatív páratartalom esetén a kórkép fellépése figyelhető meg. A fronthatások és az akut pitvarfibrilláció incidenciája között erősen szignifikáns korreláció mutatható ki. Nemek szerinti front-szenzitivitási vizsgálatban a férfiak meteoropata tulajdonságokat mutattak. Az akut esetek 56%-a hidegfronthatás alatt alakult ki. A vizsgált major cardiovascularis rizikótényezők (hypertonia, diabetes, hyperlipidaemia, előző cardiovascularis megbetegedés) jelentősen frontérzékenyek. Az akut pitvarfibrillációk incidenciája erősen szignifikáns összefüggést mutat a napi szélmaximum Beaufort-fokozatával. A koreloszlást tekintve a vizsgált betegek 56%-a 66 év feletti. Következtetések: A különböző meteorológiai paraméterek trigger faktorként fokozzák az akut pitvarfibrilláció kialakulását. A különböző légköri paraméterek minor cardialis rizikótényezőnek tekinthetők.