A súlyos asztma jobb megismerése érdekében jelenleg már több mint egy évtizede intenzív kutatás folyik. Ennek ellenére a betegség fenotípusai csak részben körülhatároltak, és a betegség természetes lefolyására vonatkozó adataink is korlátozottak. A súlyos asztmások többségénél megjelenik valamilyen szintű tartós funkcionális érintettség, de a progresszív lefolyás, a súlyos rögzült légúti obstrukció kialakulása csak a betegek egy részét érinti. 2010-ben egy Országos Súlyos Asztma Adatbázis felállítását kezdtük meg, melyben jelenleg 516 beteg adatai szerepelnek. E teljes populáció klinikai adatait vizsgálva arra az eredményre jutottunk, hogy a betegek 73%-ánál a gondozás során mért legjobb FEVl elmaradt a prediktív érték 80%-ának megfelelő értéktől, 58,2+-13,5%-os átlagot képezve. Ugyanakkor súlyos rögzült légúti obstrukció, azt 60%-os vagy az alatti FEVl értékben definiálva csak a betegek 38%-nál volt detektálható, melynek átlaga ezekben az esetekben 47,5+-9,4%. A súlyos légúti obstrukcióval járó esetekre magasabb átlag életkor volt jellemző (59,1+-12,6 vs 55,6 +-13,8 év, p<0,05), míg a betegség fennállásában és a késői/korai betegség kezdet (12 éves korhatárban megjelölve) előfordulási arányában nem mutatkozott különbség a súlyos légúti obstrukciót nem mutató betegekkel szemben (22,1 +-12,5 vs 22,7 +-12,9 év, ns és 90/10% vs 87/13%, ns). A klinikai adatokat cluster analízis módszerével tovább elemezve azt láttuk, hogy 175 beteg koherens csoportot képezve jelent meg, melyre a súlyos rögzült obstrukció jeleként 49,3+-11,6%-es átlag FEVl érték volt jellemző, a férfi nem leggyakoribb, a krónikus rhinosinusitis legritkább előfordulásával. Az évek óta saját gondozásunkban levő súlyos és enyhe-középsúlyos asztmás betegek klinikai adatait és gyulladásos paramétereit tovább elemezve azt találtuk, hogy funkcionális értelemben a súlyos asztmás esetek 40%-ánál volt megfigyelhető, mely betegekre a gyakori (>=4/év) szisztémás szteroid lökésterápiák, a súlyos, FESS mű-tétet igénylő sinusitisek, valamint a Churg-Strauss szindróma magasabb előfordulási aránya (54//46% vs 21/79%, p<0,01 és 71/29% vs 46//54%, p<0,0001, és 21/79% vs 2/98%, p<0,05) volt jellemző, szisztémás neutrofilia és a súlyos légúti eozinofília (>=20%) gyakoribb jelenléte mellett (65,5+-18,9% vs 58,2+-8,7%, p<0,05 és 56/44% vs 29/71%, p<0,05). Nagy esetszámon végzett elemzéseink tehát egyértelműen mutatják, hogy kifejezett rögzült légúti obstrukció, a remodelling jeleként a súlyos asztma bizonyos, a többitől jól különváló eseteiben jelenik meg.