A lymphomák sikeres kezelésének egyik alappillérét a betegség pontos diagnózisa képezi, melynek a klasszikus morfológiai vizsgálaton túl ma már elengedhetetlen része az immunfenotipizálás, illetve számos esetben citogenetikai, molekuláris biológiai, genetikai vizsgálatok elvégzése. A patogenetikai ismeretek bővülése újabb entitások, altípusok meghatározását teszik lehetővé, bizonyos molekuláris markerek prognosztikai értékkel is bírnak és ezen túlmenően célzott terápiák kialakítását is lehetővé teszik. Minél mélyebb, pontosabb molekuláris ismerettel bírunk, annál precízebb, "személyre szabott" kezelést tudunk alkalmazni már jelenleg is és a (közeli) jövőben még inkább. A korszerű hematopatológia, molekuláris biológia tehát a sikeres onkohematológia egyik kulcsa. Az elmúlt évtizedben azonban a képalkotó diagnosztika is jelentős fejlődést mutatott, a lymphomás betegek kezelésében, követésében a pozitronemissziós tomográfia rutinszerű alkalmazása jelentős segítségünkre van, lehetővé teszi, hogy bizonyos lymphomatípusokban a kezelés hatékonyságát dinamikusan tudjuk követni, szükség esetén akár módosítani is. A lymphomás betegek túlélési eredményeit tovább javíthatjuk a túl- és alulkezelések elkerülésével, amit a PET/CT, mint egyfajta "biológiai marker" más biológiai és klinikai prognosztikai tényezőkkel kombinálva nagyban segíthet.