Az utóbbi két évtizedben megélénkült az érdeklődés a katatónia iránt. Ez abban is tükröződik, hogy a tünetegyüttest a DSM 5 Szkizofrénia és Egyéb Pszichotikus Zavarok fejezetében önálló alfejezetbe sorolták. Jelen tanulmány amellett érvel, hogy a katatóniának kiemelt helyet adni a DSM 5-ben - megalapozott tudományos bizonyítékok hiányában - túl korai, és következésképpen megkérdőjelezhető döntés volt. A modern katatónia-koncepciónak hiányos a pszichopatológiai megalapozottsága, ezért bizonytalanok a határai. Az irodalomban nagyon kevés a megfelelő módszerrel végzett patofiziológiai, klinikai és terápiás hatékonyságot vizsgáló kutatásról szóló közlemény. A katatónia kezelésére széles körben javasolt benzodiazepinek használata esetismertetéseken és nyílt klinikai megfigyeléseken, nem pedig randomizált, placebo kontrollált vizsgálatokon alapul. Összességében a DSM 5 által elfogadott katatónia-koncepció szükségképpen elnagyolt, és tudásunk jelenlegi szintjét tükrözi.