A komorbiditás a medicina multikauzális, több szinten megjelenő, sokarcú jelensége. Az elmúlt időszakban többféle meghatározásával találkozhattunk, az egyik legrégibb, Feinstein által megfogalmazott definíciója a legelfogadhatóbb. Az epidemiológiai adatok a komorbiditás magas előfordulását mutatják, mégis a vizsgálatok szerint aluldiagnosztizált, és a betegek általában nem részesülnek adekvát kezelésben, amelynek oka lehet a még nem megválaszolt kérdések sokasága. Néhány közülük: létezik-e egyáltalán komorbiditás; validak-e az epidemiológiai vizsgálatok; milyen jellegű a szomatikus és pszichológiai folyamatok közötti összefüggés; mely faktorok vesznek részt a kétirányú kapcsolat létrejöttében; hogyan kezeljük a párhuzamosan manifesztálódó betegségeket; melyik a legjobb ellátási forma ebben a betegcsoportban. A szerző célja az újabb ismeretek segítségével a komorbiditás különböző aspektusainak áttekintése volt. A kiindulási pont a közös biológiai alap (patofiziológiai végpont), amely a szomatikus és pszichiátriai betegségek kialakulását indukálja. A folyamat korábbi szereplői az egyéntől függő (életmód) vagy független (genetikai) rizikótényezők, amelyek befolyásolják a közös biológiai alap létrejöttét. Mind ezek a faktorok, mind a patofiziológiai végpontok egymással kölcsönösen összefüggésben vannak, de egy közülük a domináns tényező. A szerző úgynevezett "dominancia koncepciója" az újabb biológiai, pszichofiziológiai vizsgálati eredményeken alapul, és bár további bizonyító adatok szükségesek, segítséget nyújthat egyrészt a párhuzamosan zajló fiziológiai folyamatok, betegségek alapjainak értelmezésében, másrészt a kezelési stratégiák kidolgozásában. A komorbiditás következménye a magas korai halálozás, a betegek életminőségének romlása, ezért fontos a minél koraibb és pontosabb diagnosztika valamint az adekvát terápia.