Háttér és célok: Jelen írásunk célja, hogy az epigenetika és a tudattalan folyamatokkal kapcsolatos néhány újabb tudományos eredményt és gondolatot röviden bemutatva átgondolást sugalljon az eddigi elképzelésünkről a szabad akarat vonatkozásában. Módszer: Szelektív irodalomelemzés. Eredmények: A cikkben ismertetett epigenetikával, transzgenerációs trauma átvitellel, pre-, poszt és perinatális traumákkal, valamint a tudattalan folyamatokkal kapcsolatos kutatások szemléletváltást sejtetnek a humán szabad akarat kérdésének értelmezésében, amennyiben e kutatásokat az emberi totalitás önszerveződő, önszabályozó és kommunikatív sajátosságának fényében értékeljük. Következtetések: Az itt közölt kutatási eredmények tükrében az a konvencionális elképzelés, hogy a szabad akarat a viselkedésünk tudatos kontrollját jelentené, már nem tartható fenn. Az ismertetett kutatások azt sejtetik, hogy a szabad akarat nem kizárólag az explicit tudatosság területén keresendő. Döntéseink sokkal inkább a környezettel való interakció során az öröklött és a folyamatosan szerzett információ implicit tudattalan folyamatok konvergens eredménye, és egy relatív folyamat, azaz egy döntés valamihez képest szabad. Végső soron a szabad akarat meghatározható mint egy öntudattal bíró, élő organizmus környezetre adott válaszait tekintve a negentrópiát, azaz szabadságfokait növelő tényez ő. Az epigenezis, a transz- és intergenerációs traumák, valamint a tudattalan folyamatok mind olyan hatásoknak tekinthetők, amelyek növelhetik vagy csökkenthetik az organizmus szabadságfokait, attól függően, hogy az képes-e önszervező, önszabályozó és kommunikatív kapacitása segítségével e hatásokat rendszersajátossággá integrálni vagy sem.