Háttér és célok: A Simonton-módszer a ?70-es években kidolgozott, komplex, a daganatos betegek megküzdését segítő pszichoszociális intervenció, amely az érzelmek rendezését, életmódváltást és az értelmes élet feltételeinek megteremtését segíti elő. Célunk e módszer hatékonyságának hazai vizsgálata volt. Módszer: A vizsgálatban orvosi kezelésben részesülő vagy már tünetmentes periódusban lévő, Simonton-tréningen részt vett daganatos betegek (N = 80), illetve egy illesztett, szintén daganatos betegekből álló kontrolcsoport (N = 74) vett részt. A vizsgálat során három mérés történt: a tréning előtt, utána közvetlenül (csak az intervenciós csoportban) és fél évvel a tréning lezárulta után. Önkitöltős kérdőívcsomagunk a következő mérőeszközöket tartalmazta: Társas Támogatási Leltár, Észlelt Stressz Kérdőív, Kórházi Szorongás és Depresszió Skála, Freiburgi Betegség-feldolgozási Kérdőív, Rákterápia Funkcionális Értékelése Skála, Rotter-féle Külső-belső Kontrollhit Kérdőív, Életszemléletteszt, az Érzelmi Állapotok Profil életerőt mérő tételei. Eredmények: Az illesztett kontrollcsoport mutatói mindössze egyetlen változó (figyelemelterelő megküzdési mód) mentén változtak az utánkövetés végére. Az intervenciós csoportban viszont a 11 héten át tartó foglalkozássorozat végére szignifikáns csökkenést tapasztaltunk az észlelt stressz (p<0,001), a szorongás (p<0,001), a depresszió (p=0,001) és a depresszív megküzdési stílus (p=0,017) tekintetében. Erősödött továbbá az az életerő (p=0,013) és az önbiztató-figyelemelterelő megküzdés (p=0,003), és mindezen változások a féléves utánkövetés idejére is megmaradtak. Következtetések: A Simonton-tréning hatékonynak mutatkozott a daganatos betegek pszichológiai jól-létének és életminőségének helyreállítása és fejlesztése tekintetében.