A hangulati betegségek és alvászavarok kapcsolata rendkívül összetett, számos szempontból vizsgálható, értelmezhető. Epidemiológiai adatok szerint a két kórkép együttes előfordulása gyakori, a vizsgálatokat a zavarok egységként való szemlélése számos ponton segítette, több patofiziológiai és kezelési eredményhez közelebb vitte a biológiai pszichiátriát. A kronobiológia affektív zavarokkal kapcsolatos eredményeit több kiváló magyar nyelvű összefoglaló ismertette az elmúlt években. Jelen összefoglalónkban a relapszus/remisszió/rekurrencia kontextusában értékeljük az alvászavarok kezelésének szükségességét. Irodalmi adatok szerint az inszomniás betegeknek tízszeres a rizikója depresszió kialakulására és fontos szerepe van a relapszusokban, az epizódok visszatérésében, és a depresszió krónikussá válásában is reziduális tünetként. A két kórkép neurobiológiai jellemzői számos ponton találkoznak: depresszióban csökkent melatoninszintet, fázis előretolódást találtak, alvászavarban monoaminerg útvonal eltérések, kiegyensúlyozatlanságok, illetve REM-eltérések váltak ismertté. Egyes szerzők szerint a REM-eltérések normalizálódnak a hangulat javulásával, és remissziót követően az alvásszerkezet akár teljesen helyreállhat. Azonban perzisztáló REM alvás és lassú hullámú alvás eltéréseket is találtak remisszióban, mely a relapszus és rekurrencia rizikóját fokozza. Ma már egyetértés van abban, hogy az inszomnia korai kezelése megelőzheti a hangulati eltérések kialakulását. A neurális plaszticitáshoz kapcsolódó kaszkádok eltérései is összekapcsolhatják az alvás- és hangulatváltozásokat. A neurális plaszticitás szorosan összefügg a tanulással, alvással és kortizolregulációval (stressz-kezeléssel), mely tény további kórképek (szorongásos zavarok, demencia) komorbiditására hívja fel a figyelmünket.